Szűrés

Szülőként már gyermekünk néhány napos korában, illetve később is rendszeresen találkozunk a szűrővizsgálatokkal, hiszen a szülészeti intézményekben és a védőnők által megtörténik annak felmérése, hogy fennáll-e hallásveszteség.

Mikor van szükség további vizsgálatokra?

Szerencsés esetben a gyermek hallása ép, ám fontos tudnunk, hogy mi a teendő, ha egy szűrővizsgálat alkalmával problémák merülnek fel. Természetesen további kivizsgálást javasolnak, abban az esetben, ha az eredmények alapján felmerül a hallássérülés gyanúja.

Arról se feledkezzünk meg, hogy gyermekünk későbbi fejlődése során is történhetnek olyan események, melyek kedvezőtlen hatással lehetnek a hallásra: sérülések, fertőzések, gyógyszer-, vegyszer-, akár zajártalmak.  Amennyiben azt tapasztaljuk, hogy gyermekünk beszédfejlődése megreked, vagy viselkedésében tapasztalunk hallásproblémára utaló jeleket, forduljunk szakemberhez.

Vizsgálati eljárások, diagnózis

A további objektív és szubjektív vizsgálatok (impedancia vizsgálat, TEOAE, DPOAE, reflexen alapuló audiometria), valamint a diagnózis felállítása team munkában történik; fül-orr-gégész, audiológus, hallásakusztikus, gyógypedagógus közreműködésével.
A vizsgálatok kiterjednek a hallószerv egészének működésére és az esetleges diszfunkciók feltárása is megvalósul. A műszeres vizsgálatokkal pontos képet kaphatunk a halláscsökkenés mértékéről, ennek függvényében a további speciális segítségadás szükségességéről, módjáról.

Érdemes szakemberhez fordulni, ha a következő tünetek tapasztalhatók a gyermeknél:

• beszédfejlődése nem indul, vagy a korábbi ütemhez képest elmarad
• gyakran visszakérdez
• nem adekvát válaszokkal/cselekvéssel reagál a kérésünkre
• nehezen érti meg az utasításokat